A népi használati tárgyak gyakran viselik magukon a helyi népművészeti elemeket, motívumokat jellemző színeket és úgy tűnik ezekhez, mint hagyományhoz, az egyszerű ember ragaszkodik is. A ceglédi kannán semmilyen népművészeti törekvés nem mutatkozik. Elfogadásában tehát csakis praktikussága és egyszerű tökéletessége játszhatott szerepet. A vízhordás – ahogyan ma is egyes országok népeinél – kulcsfontosságú szerepet játszott a mindennapi életben. Mikor még a vezetékes vízszolgáltatás nem terjedt el, így a mezőgazdaságban, útépítésben és sok más, vízforrástól távoli helyeken tevékenykedő emberekhez szekéren vagy gyalogosan jutott el a víz ezekben a kannákban a kerekes, gémes, vagy az utcán elhelyezett nyomós kutakból.
Az alumínium kannák rakodása, szállítása és tárolása nem kívánt különösebb gondosságot, óvatosságot, mint agyakból készült elődeiktől, melyek repedtek, törtek, vagy díszítéseikben sérültek, ha nem bántak velük óvatosan. Nem is csoda tehát, hogy ez az erős folyadékszállító eszköz elég gyorsan elterjedt széles körben és a Ceglédi műhely termékének vásárlói már nem csak a környező településekről, hanem az egész alföldről érkeztek. A „ceglédi kanna” név, mint ragadvány név született, mely az edény származását helyét jelzi.